Tánc, Drogok és Megváltás: Egy Budapesti Utcai Történet
Budapesten születtem, de igazából Halásztelken, egy kis magyar városkában nőttem fel. Akkoriban az élet egyszerű, de jó volt. Voltak álmaim, barátaim, akikre számíthattam, és egy szorosan összetartó családom. Mindig mosolyogtam, mindig készen álltam a nevetésre.
Tudod, mi volt a legjobb része? A tánc. Versenyeken táncoltam. Mintha repültem volna, tudod? Tiszta öröm, az volt.
De mintegy tíz évvel ezelőtt minden megváltozott. Elkezdtem füvezni az osztálytársaimmal. Nem gondoltam, hogy komoly baj lesz belőle. De ó, mennyire tévedtem.
A drogok nem csak a fejeddel játszanak, szétszaggatják az életedet. Mindent elveszítettem - a családom bizalmát, a hosszú távú barátnőmet, még a saját vállalkozásomat is. Minden, amit felépítettem, eltűnt, csak úgy.
Amikor az aljára kerültem, és elveszítettem a vállalkozásomat, az volt a riasztó jel. Tudtam, hogy változtatnom kell, különben meghalok vagy rosszabb. Ezért fordultam segítségért. Egy haverom ismerte a Narconont. Ott kezdődött a második esélyem.
Amikor a Narcononba érkeztem, egy romhalmaz voltam. Zavarodott, stresszes, úgy éreztem, teljesen elbuktam. De valami bennem azt üvöltötte: "Maradj, különben vége." Így hát maradtam.
Az út nem volt könnyű. Megtanulni szembenézni a múltbeli hibáimmal, szembeállni velük, az kemény volt. De ez volt a legnagyobb győzelmem. Ott lenni, szembenézni mindennel - ez mentett meg.
A ballagás napja valami más volt. Büszke voltam, ember. Büszke voltam, hogy legyőztem a szörnyet, ami a markában tartott.
Most, mire vágyom? Az életre, az igazi életre. Nem csak túlélni, hanem élvezni minden pillanatot, érezni minden érzelmet. Visszakaptam az életem, az igazi érzéseimet, az egészségemet.
„A családommal most jól vagyunk. Jobban, mint valaha. Van egy nyugodt, mély kapcsolatunk, ami korábban nem volt.”
Ha te is ott vagy, elveszve a függőség ködében, figyelj rám. Nehéz lesz, talán az életed legnehezebb dolga. De adj magadnak egy esélyt. Az életed, az igazi, élénkebb, színesebb, mint bármilyen drogos mámor.
Szóval ez az én történetem. A Budapesti utcáktól az élet táncparkettjéig, újra táncolok. És ezúttal nem állítok meg.
Tamas, Narconon Végzett
